Szerző:
ACMO » szer. szept. 07, 2011 1:12 pm
Leez ! köszi,hogy szóltál a cikkről!............. Plaszlo! mivel,hogy érdekesnek találtad a cikket,gondoltam idemásolom neked az egészet,mert az csak egy része volt. Íme: Mi a Búgás?
A Búgás az egész világon tapasztalható jelenség, oka, eredete ismeretlen, a lakosság kb. 5%-a hallja ezt a hangot, zömében az idősebb korosztály (bár én fiatal vagyok), és 70%-ban a nők (bár én férfi vagyok). Olyan, mintha egy nagy teljesítményű dízelmotor alapjáraton pörögne a közelben valahol, vagy mintha egy már kilőtt második világháborús repülő esne le épp, de sose érne földet. Az iparosodott országokból több visszajelzés érkezett, mint a fejletlenebb régiókból, de ez nem következésképpen jelenti azt, hogy a Búgás az ipari tevékenységgel áll összefüggésben, mert a visszajelzéshez alkalmazott eszközök (internet, telefon stb.) is kevésbé állnak rendelkezésre a fejletlen területeken. Az első eseteket Angliában jegyezték fel, de Amerikában, Európa számos országában, Ausztráliában és Új-Zélandon is sok a Búgástól szenvedő ember. A szenvedők beszámolói alapján összegezhető, hogy a hajnali órákban és a hétvégéken a legerősebb a hang, és egyértelmű, hogy a falak között, lakásokban, házakban lényegesen hangosabb, mint a szabadban. Ezen kívül az emeleten jobban lehet hallani, mint a földszinten. A Búgás ellen a füldugó hatástalan, én is próbáltam minden elképzelhető módon, de tulajdonképpen még jobban felerősíti a Búgás általi zavaró hatásokat. Az egyedüli hatékony ellenszer egy ellen-hangforrás bevezetése: zene, ventilátor, utcazaj.
A Búgás először csak egy zavaró körülmény, aztán pszichés gondokat okozhat, majd végül egy idő után fizikai jelenségeket eredményez a testben. Nem egy esetben öngyilkossághoz vezetett már. A beszámolók alapján a leggyakoribb kísérő tünetek az álmatlanság, koncentrációs nehézségek, fejfájás, bőrpír, hányinger, fáradtság, feszültség, izomgörcs, szívritmuszavar, szemrángás, fülnyomás.
Nagyon sok olyan család van, ahol csupán az egyik családtag hallja a Búgást, de vannak olyan családok, amikor több családtag is érintett, ilyen esetekben minden szenvedő ugyanakkor hallja a hangot.
A Búgás rövid története
Az első tömeges bejelentés a 60-as évek közepén történt Angliában. Az egész országról jöttek jelzések, de Bristol környéke volt a legérintettebb. Az ügy a „Bristol Hum” (Bristol Búgás) néven vált ismertté akkoriban. A szenvedők összeálltak és elutaztak Londonba, és a Londoni Egyetem segítségével kutatásba kezdtek a jelenség feltárására. A vizsgálatok során megállapították, hogy a Búgás frekvenciája 36 Hz, valamint kifejlesztettek egy alumínium sisakot, amit a Búgás ellen hatékonynak véltek.
A 70-es évek közepére a bejelentések mindennapossá váltak Anglia csaknem minden városának környezetvédelmi és egészségügyi hivatalában. Két országos lap, a News of the World és a Sunday Mirror feltette a kérdést az olvasóknak, hogy "Ön hallja a Búgást?”. Több mint 2000-ren reagáltak.
A bejelentések és a szenvedők száma tovább nőtt és 1988-ra a brit kormány is felfigyelt a problémára és felkérte a Salford Egyetemet, hogy gyűjtse össze a panaszokat. 1992-ben a Környezetvédelmi Minisztérium 50 000 Fontot fizetett egy kutatóintézetnek, hogy derítse fel a Búgás hátterét. A kutatás hanyag volt és amatőr, az eredménye kudarc, nem sikerült a Búgásra magyarázatot találni.
2003 májusában a brit Környezetvédelmi Minisztérium publikált egy kutatási eredményt a mélyfrekvenciás hangok okozta környezeti hatásokról, és bár a Búgás addigra 40 éves múlttal rendelkezett és emberek ezreinek az életét keserítette meg, csupán három oldalban foglalkozott a témával a riport. A jelenség magyarázatára kísérletet sem tettek, az anyag a médiában megjelent korábbi cikkekből lett összeollózva.
A Búgás története az USA-ban homályosabb gyökerekre nyúlik vissza. Az első rögzített bejelentés 1976-ból, Oregon államból való, de a jelenség 1992-ben került fókuszba az azóta is sokat emlegetett „Taos Hum” (Taos Búgás) kapcsán, a New Mexikóban található Taos városban. A nagy médianyilvánosságot kapó és nagy port felkavaró ügy miatt a kormány kutatásba kezdett az Új Mexikói Egyetem és három további kutatóintézet tudósainak bevonásával. 1994-ig semmit nem találtak, amiből a Búgás okára lehetne következtetni. Nemsokkal ezután a csapat szétszéledt és a kormány megszüntette a kutatást.
Több ilyen rövid életű és sikertelenségbe fulladt kísérlet történt még Angliában és Amerikában a jelenség kivizsgálására.
A német szenvedők még rosszabbul jártak. 2004-ben a német kormánynak benyújtottak egy petíciót, de a kormány elutasította a megkeresést, és azt tanácsolta a csoportnak, hogy kérjenek orvosi segítséget.
Sok-sok elmélet látott napvilágot az idők során a Búgás eredetét illetően, de eddig egyik sem vált bizonyítottá. Földmoraj, tengeralattjárók kommunikációja, óceáncsúszás, elektromagnetikus kísérőhang, légköri kísérőhang és sok más különböző elmélet vár bizonyításra.
Új-Zélandon és Európa más területein is rengeteg bejelentést regisztráltak és sok kísérlet történt a probléma feltárására ezeken a területeken is. Az alábbi világtérképen azok a pontok találhatók, ahonnan az egyik, Búgással foglalkozó angol nyelvű weboldalt meglátogatták. Ez nem pontosan a szenvedők eloszlását jelenti, de a témával kapcsolatos érdeklődés alapján lehet ilyen összefüggésekre is következtetni.
Picture
Szinte minden szenvedő ugyanazt az utat kénytelen bejárni. Először is, akik nem tapasztalják a Búgást, hajlamosak a szenvedőket bolondnak, túlérzékenynek bélyegezni, ezért a szenvedők elég hamar leszoknak arról, hogy erről beszéljenek. Maguk próbálnak utánajárni a hangnak. Először mindenki a környezetében keresi a forrást, aztán elkezd utazgatni. Később a helyi hatóságokhoz vagy a médiához fordulnak az emberek, de megoldást sehonnan nem kapnak. A kormányok is fel vannak készülve előregyártott válaszaikkal, ha netán valaki addig a szintig is eljut a kérdésével.
Ez a procedúra általában 5-10 évig tart, ezalatt a szenvedő kifárad vagy meghal. (Nem a Búgástól, hanem statisztikailag, mivel a szenvedők jelentős része 50 év feletti).
A Búgás jelenleg legvalószínűbb magyarázata
Az esetek többségében a Búgást 50 éves kor után kezdik hallani az emberek. Viszonylag hirtelen bukkan fel a hang és kezdetben több frekvencián is megszólal(hat). Néha napokig, sőt hetekig is csend van, aztán kezdődik minden elölről. Ebben a fázisban a hang a házon belül sokkal hangosabb, mint kint, a szabadban.
A hang keresésének két alapvető fázisa van. Az elsőben a szenvedő a lakást kutatja át, a hűtőt, a kazánt, a kapcsolótáblát, a hifitornyot stb. Eztán következik a szomszéd és a közeli szupermarket, trafó, mobiltorony, gyárak. Ezután az önkormányzatok és környezetvédelmi szervezetek. Az eredmény negatív, a hang forrása nem lokalizálható.
A második fázisban a már elkeseredett szenvedő a tudományos megközelítést veszi elő: rádióhullámokban, mikrohullámokban, hadi kísérletek mellékhatásaiban, mobiltelefon-interferenciákban keresi a megoldást, eredménytelenül.
A Búgás áldozta ezután már nem tud mást tenni, megpróbál tűrni. Ebben, a harmadik fázisban ajánlatos eljutni oda, hogy elfogadjuk: a búgás nem feltétlenül egy külső jelenség, nem egy hang, aminek külső (hang)forrása van, hanem a szervezetünkben keletkező hatás, amit leginkább hangként fogunk fel. Aki megtapasztalta a Búgást, tudja, érzi, hogy más, mint bármilyen külső hang. Bent, a fül mögött, a tarkó mélyén rezegtet, mintha az az alapjáraton brummogó dízelmotor a fejünkben lenne. A testünk változik, a változással képességeket vesztünk el és nyerünk. Ha a változás olyan irányú, akkor képesek leszünk észlelni a Búgást. Vagyis a Búgás nem hang, de ettől még egy létező jelenség, egy hatás, lehet külső hatás is, a lényeg, hogy félre kell tenni a hangforrás elméletet, mert 40 éve a világ összes kontinensén még csak megközelítő eredményt sem hozott ez a hozzáállás.
Egy nagyon érdekes, merőben új és elég meggyőző elmélet szerint a gravitációs hullámok és a fent említett, szervezetben végbemenő változás együttesen okozzák azt, hogy a belső fül, ami a gravitáció észleléséért felelős szervünk, a gravitációs hullámok észlelésekor a Búgást is észleli és átadja ezt az információt az agyunknak. Vagyis a Búgás nem hang, de külső jelenség, amit a lakosság kb. 5%-a képes észlelni.
Egy érdekes kísérlet
Német Búgáskutatók nemrég elvégeztek egy érdekes kísérletet. Létrehoztak két kamrát, az egyik akusztikailag és elektromágnesesen tökéletesen szigetelt volt. Az akusztikus szigetelés minden frekvencián tökéletes volt, az elektromágneses pedig minden 1kHz feletti frekvenciát kiszűrt. A másik kamra nem volt hangszigetelt, csak a környezeti zajokat szűrte ki, viszont elektromágneses szigetelést kapott, abból is a világon elérhető legjobb megoldást alkalmazták. E kamrák minden bizonnyal a Föld legcsendesebb helyei. És a szenvedők mégis mindkettőben hallották a Búgást. Ez a fenti elméletet támasztja alá, vagyis hogy a Búgás nem akusztikus és nem is elektromágneses jelenség.
