Szerző:
gregtv » hétf. okt. 10, 2011 8:21 pm
Üdv mindenki!
Örülök, hogy már van egy kis BSZK (Búgástól Szenvedő Közösség), de nem örülök, hogy szenvedünk.
Én írtam a cikket, amit korábban már idéztek ezen a fórumon.
Nos, a jóhír az, hogy van megoldás, legalábbis nekem a probléma megoldódott.
Épp most írtam meg priviben az egyik itt fórumozónak, de most idemásolom mindenkinek:
2007 novemberében lettem figyelmes a Búgásra. Hosszas szenvedés után jött egy időszak, a belátás és elfogadás időszaka, és ezután, vagyis nagyjából egy éve, nem szenvedek többé a Búgástól. Itt van, tudom, néha „hallom” is, de csak nagyon rövid ideig (1-2 perc). Vagyis van megoldás a problémára, de egészen máshol, mint ahol én kerestem. Egy kicsit pontosabban is leírom ezt:
Majdnem 3 évig nagyon szenvedtem és nagyon mélyen beleástam magam a témába. Zenész vagyok és szintivel én is ellenőriztem a 2 hangmagasságot (G és D, bár a D egy picivel alacsonyabb, valahol Cisz és D között szólhat, de az a mélyebb). Én is tervezgettem az ellenhang-generátort, amiket bizonyos repülőkön használnak, de letettem a tervemről egy idő után. Olyan mély ez a hang, hogy szinte kezelhetetlen és felvehetetlen, a természeténél fogva megszólalhatatlan membrános hangszórón.
A lényeg, hogy nagyon körbejártam a témát, mert tönkretette az életemet. Mindent elolvastam (angolul és németül), meg akartam oldani, ki akartam iktatni az életemből és ezért nagyon sokat foglalkoztam a búgással. Miután mindent elolvastam, összeállítottam a honlapot és utána, amikor összeállt bennem, hogy NINCS kivitelezhető, kézenfekvő fizikai megoldás, ELFOGADTAM a tényt, hogy EZ VAN. És ezzel egyidőben automatikusan – megoldás híján - ELENGEDTEM a problémát. És azóta NEM ZAVAR a hang, sokkal ritkábban hallom, akkor is csak percekig. Ott van, csak nem jut el az agyamig. És ha az ember eljut idáig, akkor már nem gondolkodik rajta, hogy külső vagy belső hang-e ez, mivel akkor már mindegy. Ha nem mindegy, akkor az azt jelzi, hogy nem jutottunk el az elfogadás/elengedés állapotáig – és addig úgyse menekülünk a búgástól.
Amit most leírtam az egy megoldás. Az egyetlen, ami szerintem működik. Nekem működik és elmondhatatlanul jobb az életminőségem, mint korábban, amikor szenvedtem a búgástól. Az tönkretesz mindent.
Láttátok a Gömb című filmet? Ott nagyon hasonló a megoldás a film végén. Egész más az alapprobléma, de a megoldás jellege nagyon hasonló.
A megoldás tehát egy szemléletbeli változás, egy kicsit Jedi-dolog, vagy Zen, ha úgy tetszik.
Időnként, amikor este lefekvéskor meghallom a Búgást, elmosolyodok, magamban pedig azt gondolom: „Velem akarsz kiszúrni? Tudok rólad. Tudom, hogy ott vagy. De engem nem érdekelsz. Ugyan már..” És már nem is hallom. Illetve nem jut el az agyamig. Én győztem. (És ez tényleg így működik, és ha sikerül eljutni idáig, valóban felmerülhet, hogy belső vagy külső hang-e ez. De akkor már mindegy.)
Remélem, tapasztalatommal másoknak is segítek.