Üdv!
Hát ez egy jó kérdés, a válasz tartalma attól függő, ki mit itél megfelelőnek.
Hogy őszinte legyek, van otthon egy 200-as köszörűm, ennek ellenére nem mindent magam élezek. Pl. ollót és metszőt én is olyanhoz viszem, aki ezzel foglakozik. Bár én elsősorban szerszámokat élezek rajta, és a gép is ipari, nekem komoly elvárásaim vannak az élezéssel kapcsolatban, ezt mindenképpen szeretném adalékként hozzátenni.
Ami számomra leginkább visszatetsző, hogy ha már gyémánt a korong, akkor minek tartalék? Mire a gyémánt elvásik... Ismeretségemben sincs, aki ilyet birtokolna, legalább is nem tudok róla. A két készülék voltaképpen egymás klónja, ugyanaz a design, csak a szín, esetleg a tartozékok listája más.
Ajánlanám a megfontolásra a következőket. Mivel ezek a általában ezekben a szatócsboltokban kipróbálást követően akár visszaválthatók, és különösebben nem is kell magyarázni, miért, érdemes otthon előkészíteni egy kevésbé használt, vagy nélkülözhető kést, egy nagyobb vésőt, és egy célszerűen nagyobb fúrót, esetünkben 10mm-est.
Bár az élezés egy egész estét megtöltő filmhez is elegendő, megpróbálom a lényeget kiragadni, a teljesség igénye nélkül. Ha valami kimarad, hát fejemre szórhatók az átkok.
Mivel minden egyes részt más része élez a gépnek, más az adapter "oldal", kezdjük a késsel. Ha mindkét oldalon párszor végighúzva az élt, szemmel bevizsgálva nem látunk a pengén konkáv bemarást, és a kialakított friss élszalag - ezt a következő órán vesszük
- kellően széles, nem hirtelen lesz éle, mind amellett éles is, jóra értékelhetjük.
A véső már nehezebb. A véső éle elvben nem egy fogással kerül kialakításra. Az asztalos véső élszöge max 35 fokos, általában, majd a forma kialakítás után egy élszalagot is kialakítanak. Tehát egy 25 fokos formázást követően általában 5 fokkal magasabb értéken, 30 fokon alakítanak ki a véső elején egy élszalagot max 2mm hosszan, ami a vágásért felel voltaképpen. Ha ez a kialakítás - ld formázás és élszalag - merőlegesen kerül kialakításra a véső tengelyére, akkor szintén megfelelő, ha balra vagy jobbra dől, felejthető, kontárkodni jó, dolgozni kevésbé.
Végül a fúró. Ragozhatnám, hivatalból először a vágóélt alakítjuk ki, megfelelő palástszögben , majd az él utáni részt alá kell köszörülni, hogy létrejöhessen a forgácsolás. Emellett a központosan kialakuló hegynek is illik középen, tengelycentrikusan kialakulnia. Ez nagyobb fúrónál jobban észrevehető. Ha ezek a szemmel való vizsgálaton átmentek, egy vastagabb vas anyagot próbáljunk átfúrni. Nem szerszámacélt, közönséges pl. vastagabb zártszelvény oldalát. Ilyenkor legjobb egy oszlopos fúró, és az anyag is rögzítve van. Ha könnyen megy, és a fúrást követően a fúró hegye is ép marad, megfelelő, ha nehezen, vagy egyáltalán nem, akkor vagy nincs aláköszörülés, ezt mindig más beállítás az egyes adaptereken, vagy nem is működik.
Az ollót kihagynám, azt én is profihoz hordom, ha szükséges. De az alapelvek hasonlók.
Az más csak adalék, hogy egy korrekt élezésnek, pl véső esetén a köszörülés pusztán csak az első lépése. Ezután következne a fenés, bár a manapság beszerezhető CBN (köbös bórnitrit) vagy gyémánt tárcsák finomsága ma már ezt megkérdőjelezi.
Ha a fentiek fényében megfelelő eredményt kapunk, akkor érdemes megtartani, ha eltérőt, akkor magunknak kell döntenünk, az ár/érték megfelel-e számunkra.
Az én olvasatomba érdemes egy jó köszörűst megkeresni és alkalomadtán vele dolgoztatni, lévén egy profi meg is feni bőrön a köszörült éleket, és hosszú távon kifizetőbb, mint egy ilyen polcról levett, esetleg "valamire csak jó lesz" megoldás. Elnézést, ha túl őszinte vagyok.
Remélem tudtam segíteni, és ha már itt tartunk, egy beszámolót megérne, ha megvásárlásra kerülne a sor. Bármelyiké, ld az előzőek alapján.
Sok sikert!
