Üdv!
Örülök, hogy visszaolvastál a bejegyzésekben, nem mindenki teszi meg. A kérdésedre a válasz, mint mindig, most is a részletekben rejlik.
Sajnos a fa és fém illesztése, néhány triviális esettől eltérően, szinte alig kivitezhető jól hosszútávon. Vagy kizárjuk a nedvességet, és nem lép fel korhadás és korrózió, vagy az alkalmazott felületvédelem olyan, hogy kizárja a nedvesség felvételét ld. telített fa.
Ezeket az oszloptartók, legyen az állítható vagy fix, gyakorlatilag, mint valami kaloda, fogják közre a faanyagot. A vásárolt anyagok a legritkább esetben nevezhetők száraznak, kivétel, ha mi magunk előtte évekig nem szárítottuk. Másodrészt a rögzítést az oszlopokba csavart állványcsavarok biztosítják. Ezek akkor adnak kellő biztonságot, ha pusztán statikailag álló épületet kivitelezünk. Amire sokan nem is gondolnak, azok a fellépő dinamikus terhelések, szél vagy éppen aszimmetrikus terhelés ld. hó. Mivel a fa idővel állandóan változik, nedvességet vesz fel illetve ad le, így gyakorlatilag a magába foglalt vas tárgyak idővel egyszerűen elkorhadnak benne, de mindenképpen kimozgósodnak. Ezek kültéren kifejezetten legjobban a függőleges statikus terhelésekre tekinthetők biztonságos megoldásnak, esőtől védett megoldásokkal, vagy fokozott felületvédelemmel.
Az általad említett hintás megoldás, mondhatni "kockaházas" megoldással, gyakorlatilag a lehető legrosszabb véleményem szerint. Bárhová is helyeződik is a hinta, legyen középen, vagy éppen valamely él mentén, egy torziós erő és egy döntő nyomaték is fellép. Az alapokon lévő lábak rögzítései a periódikus előre-hátra mozgásra előbb-utóbb kimozdulnak, vagy éppen a fém elfárad, vagy pusztán a csavar esik ki a helyéről, és jön az okoskodás, hogyan is javítsuk ki. Andrásolás esetén is fennáll ez a helyzet, pusztán a szerkezet merevsége nő meg, viszont a beépített anyagmennyiség viszont jelentősen nő meg. Az esztétikumról nem is említek szót. Nem véletlen, hogy ezeket a megoldásokat alapvetően "
A" oszlopos megoldásokkal váltják ki, nem is véletlenül. Az ébredő erő alapvetően a oszlop hosszirányában ébred, mi több, éppen a talajba "nyomná" azt.
Ha csak pusztán házban gondolkodunk is, ekkor ennél a minél nagyobb felületen történő rögzítés ad stabilitást. Ugyan a szint eltérés miatt vélhetően nincs is más megoldás, de a pontszerű kapcsolódás, ami egy épületnél a stabilitás rovására megy, nem a legkedvezőbb. Csak a tetőre gondolva, ha az a legkisebb irányba is elindul, akkor az menthetetlen, nincs az a csavar ami megfogja... és akkor itt visszakanyarodunk a ház szerkezetének mervítésére, de ez már az előző hozzászólásokban eléggé ki lett vesézve.
Hogy az adott helyzetben mit érdemes, lehet tenni? No hát azért ne azzal kezdjük, hogy szétverjük az egészet, mert itt van egy emberke, aki szerint nem a legjobb. Tanácsolnám, az alap koncepciót kellene megváltoztatni, mi a fontosabb elv alkalmazásával. Két eltérő terhelésre nehéz lesz alkalmas megoldást találni éppen a fenntiek miatt. Elképzelhető a ház mellé egy önálló hintázó, de ha van egy alkalmas vén diófa... van ennél romantikusabb??
Félretéve a tréfát, ha már így esett, maradjon is így, tárolónak, kerti tetőnek bizonyosan meg fog felelni, de az illesztések elkészítésénél minden fontosabbak a pontos illesztések. Minél pontosabbak, annál jobb, erősebb a szerkezet stabilitása.
Egy kis off téma: ha a hozzászólásban vannak logikai bukfencek, akkor utólag is elnézést, mivel a dalfesztivál engem sem hagyott ki. Még ugyan e pillanatban nincs meg a végeredmény, de hajrá KATI, hajrá magyarok!
