Szerző:
jmedvegy » szomb. ápr. 09, 2011 11:35 pm
Üdv!
Ahány ház, annyi szokás. Vannak illetve akadnak mellette és ellene is. Hogy ki melyiket választja,az már teljesen egyéni. A döntéshez némi adalék.
A vizes anyagok megmunkálása, így vágása is könnyebb, de a kiszáradt, a bélhúrtól elrepedező fa is a repedésben megindítva is aránylag kis munkaráfordítással is feldarabolható. Ebből adódóan a nedves anyaggal való munka kevésbé veszi igénybe a szerszámot. Bár nem kis mértékben jóval nehezebb. A rönk alapvetően a szálirányban képes a legjobban a vízleadásra, ezért a vágás után itt szinte már pár nap múlva apró repedések fedezhetők fel, és így lassan a belső részek is leadják a feles víztartalmukat. Értelemszerűen ha a rönk kugli méretű, akkor adott idő alatt jobban kiszárad, mint az azonos keresztmetszetű, de rönkfa.
Van olyan nézet is ezzel kapcsolatban, hogy a farönköket máglyába rakva, folyamatos esőztetéssel, locsolással kimoshatók azok a "káros" fanedvek, melyek a kémény idő előtti elhasználódását, belső anyagának ronocsolásáért felelősek. (A bővebb értekezést lásd alant.) Ennek van is alapja, meg véleményem szerint nincs is. Erdészetekben általában ez idő tájt történik a tüzelőfa kivágása, ekkor már erősen megindul a fa nedvkeringése, felhígulnak a belső nedvek is, ez nem indokolja. Másodrészt a locsolás a máglyába rakott rönköknek max. a háncs részét képes átitatni, mivel ez alapvetően is a fa védelmét szolgálja, és a belső részekből legfeljebb a végekhez közel mos ki némi anyagot, de azt sem teljesen.
Végtére is a most feldarabolt és hasgatott tüzifa, kihasználva a nyár napjainkban nem is oly szokatlan forróságát, a fűtési szezon kezdetére minden bizonnyal elveszti víztartalmát annyira, hogy az - a vegyes vagy fatüzelésre vonatkozó írott és íratlan szabályok betartása mellett - problémát nem okozhat. A szárításnál fontos, hogy a fa jól szellőző, nem feltétlenül a napnak kitett, de mindenképp fedett helyen legyen tárolva. HA ez ebben a tárolóban megvalósul, és nem egy nedves dohos helyiség, akkor mindenképp alkalmas. Ellenkező esetben elszaporodnak aklf gombák, amelyek spórái akár allergiás panaszokat is okozhatnak. Megjegyzem, kültéren való tárolásnál a felhasogatott darabok - főleg az alsó sorok - lehetőleg kifelé lejtsenek, hogy az esetlegesen beverődő csapadék ne a belső részekbe kerüljön. Érdemes a darabokat szorosan egymáshoz forgatni, lévén a száradás a rostokon keresztül jobban valósul meg, illetve kellemetlen kisállatok - ld patkány vagy egér - sem költözik az ilyen helyre szívesen, ld pl. egymásra dobált kupac. A tüzéptelepeken nem érdemes összerakni, mert aránylag rövid idő alatt eladják, összerakása pusztán csak megnövekedett munka lenne az amúgy is keés dolgozó számára. A daraboláskor leeső háncsot mindenképpen érdemes a fától elkülönítve megszárítani, esetleg többször is átforgatni, mert így nem ér az a meglepetés, hogy beleköltözött valami pl.szijacsbogár, mivel ha nagy kárt nem is vissz végbe a tüzifában, beköltözve a tetőszerkezetbe, már okozhat nem várt problémát.
Összességében most érdemes belefogni, mivel a rönköket nem kis munka árán összerakni, majd szétszedni, felvágni, hasogatni, majd újra összerendezni talán csak akkor érdemes, ha a tárolóhely mint olyan, nem alkalmas hasított anyag tárolására. Kérdés, hogy a segítség mennyire rugalmas?
Elnézését, ha kissé tudományosra sikerült, mindez még meg lehetne tetézni az évek tapasztalataival, de ez már mindenkinek saját magának kell megszereznie, hogy kialakíthassa saját módszerét, amit tutibb, mint a szomszédé.
További szép napot!