Szerző:
jmedvegy » csüt. feb. 24, 2011 11:56 pm
Üdv!
Mellékeltem a képeket, ahogy ígértem.
Az alj mindenképp szükséges, mivel pusztán az oldalakat egymáshoz ragasztva - még az erősítés ellenére is - csak ideig óráig tarjja össze magát. A mellékelt képen igyekeztem minden alkatrészt más színűre pingálni, így talán jobban érthető, és egyszerűbb elképzelni.
A belső osztóknál viszont egyfajta kompromisszumot kell kötni. Mivel 5-6 mm vastag anyagból indultunk ki, nagyon nehéz rejtett fészket kialakítani ezen anyagon, mivel a fészeknek csak pár mm mélység maradna, tehát csak a látható kötés alakítható ki. De ez is kivitelezhető szépen. A külső kerethez való illesztésnél a falvastagság figyelembevételével gyakorlatilag a probléma nem jelentkezik.
Az elkésztés menete a teljesség igénye nélkül:
Elsőkörön érdemes lenne az egész belső osztórészt egy asztali körfűrészen, pontos vezető mellett egyforma vastagságra levágni. A hosszanti oldalakat - hosszuk a belső szélesség + a széleken 5-5 mm ráhagyás - egymáshoz rögzítve az anyagvastagságnak megfelelő szélességű, de a magasságnál 1-1.5 cm-rel rövidebb fészkeket vágni. Ez legrosszabb esetben is egy illesztőfűrésszel kivitelezhető, és az egymáshoz kapcsolódásból adódóan pontosan azonos helyen lesznek kialakítva. A hosszanti tartókat megközölő osztók hasonló elv alapján alakítható ki.
Maga a keret a ferdeillesztés miatt nagyobb ragasztási felülettel bír, amihez az aljlemez további maravetést ad.
A sarkok derékszögűvé tételéhez több módszer is létezik. A kereskedelemben is kaphatók keret-összehúzó szorítók, nos hát ezekből igazán a magasabb árfekvésűek a jobban használhatók, másodrészt ragasztáskor több mindenre kell ügyelni, ne kenjük magunkat, a már megmunkált felületet, illetőleg a későbbi festeni kívánt felületet össze, mivel a megszáradt, anyagba beívódott ragasztó nem kívánt foltosodást okoz. Vagy használjuk, a műhelyben fellelhető anyagokat.
Az végeredményt az átlók megmérésével ellenőrizhetjük.
Legjobb megoldás, ha szárazon összerakjuk az egyes elemeket, 3 oldalt illesztve egymáshoz, úgy, hogy minden sarokhoz egy-egy merőleges oldalakkal rendelkező nagyobb merevítő blokkot illesztünk. A 4 oldal berakása előtt összeálltjuk a belső osztókat, megfelelő helyeken ragasztunk, és a felesleget faforgács-vizes ruha segítségével azonnal eltávolítjuk. Berakva a negyedik oldalt következik az aljlemez beragasztása. Ezután már két hosszabb szorítóval és párnafákkal való rögzítéssel már csak a végső száradást kell kivárni. Ezután jöhet, persze csak ha van rá igény a sarok pontok megerősítésítése.
Csapolásnál nincs egyértelmű szabály, esztétikailag az a célszerű, ha az egyes csapok és fészkek párosan kerülnek kialakításra, ahogy az a képen is látható, valamint az azonos oldalon lévők egymás tükörképei. (Itt jegyzem meg, hogy az itt ábrázolt kötéseket szokás kávakötésnek nevezni) Mivel az aljlemez mintegy 10-10 mm-el szélesebb a keret belső méreténél, ezt még ragasztás előtt felsőmaróval egy vájolatot kell az alsó részen kialakítani. Hogy ne legyen "lyukas" a csapolt oldal esetén, a végeken ezt mindenképpen vésővel kell kimunkálni, azaz ez kissé munkásabb kivitelezést kíván meg, mint ahogy a figyelmesebb szemlélődés után is megállapítható.
A ferde sarokkötés végül az ábrán látható módon tovább erősíthető - és egyben szépíthető -, ehhez elengedhetetlen egy asztali körfűrész és maró. Több helyen lehet az elkésztésének leírásával találkozni, itt és most nem térnék ki rá.
Remélem tudtam segíteni, és hamarosan sikerül meglepni a ház asszonyát ezzel a praktikus kis kiegészítővel. Ahogy mindig, ha kérdés merülne fel, ne hezitálj megkérdezni.
További szép napot!