Üdv!
Nem tudom, az Ikeás hogy működik, de a konyhabútorok döntően lábakon állnak, melyekkel ki lehet játszani, ha a padló lejtése nem teljesen sík, és a lábazati lap is ezekre kerül felpattintásra. Ez van szerintem ebben a változatban is. Alátét lemezben annyira nem vagyok kiengedve, valamilyen lépésálló megoldás kellene, mely vastagságban azonos a normál résszel, és így később sem süllyedne meg a bútor. Alapvetően nem lenne szemre észrevehető, viszont ha az egyes elemek egymáshoz vannak rögzítve, akkor plusz feszültségeket tud belevinni a szerkezetbe, ezért némely elemek szétnyílnának, vagy éppen adott ajtók nehezebben lennének nyithatók.
Ha nagy a felület, mint ebben az amerikai konyhás megoldásban vélhetően az, mindenképpen érdemes gondolkodni a felületet valahol célszerűen egy burkolatváltó sínnel megosztani, hogy a párás helyiségben megduzzadó lapnak legyen helye terjeszkedni, különben klasszikus módon valahol fel fog púposodni.
Jó munkát!
Nem tudom, az Ikeás hogy működik, de a konyhabútorok döntően lábakon állnak, melyekkel ki lehet játszani, ha a padló lejtése nem teljesen sík, és a lábazati lap is ezekre kerül felpattintásra. Ez van szerintem ebben a változatban is. Alátét lemezben annyira nem vagyok kiengedve, valamilyen lépésálló megoldás kellene, mely vastagságban azonos a normál résszel, és így később sem süllyedne meg a bútor. Alapvetően nem lenne szemre észrevehető, viszont ha az egyes elemek egymáshoz vannak rögzítve, akkor plusz feszültségeket tud belevinni a szerkezetbe, ezért némely elemek szétnyílnának, vagy éppen adott ajtók nehezebben lennének nyithatók.
Ha nagy a felület, mint ebben az amerikai konyhás megoldásban vélhetően az, mindenképpen érdemes gondolkodni a felületet valahol célszerűen egy burkolatváltó sínnel megosztani, hogy a párás helyiségben megduzzadó lapnak legyen helye terjeszkedni, különben klasszikus módon valahol fel fog púposodni.
Jó munkát!
